Rendezvények
 
nyomozás
Letölthető füzet
Hírlevél
Név:

E-mail:

A Vadaspark 1979 és 1992 között
A Vadaspark igazi története 1979-ben, a „nemzetközi gyermekévben”, április 29-én kezdődött, amikor díszes megnyitóünnepség keretében a nagyközönség használatba vehette.
 
„A Vadaspark létrehozásával élményszerű pihenést kívánunk nyújtani az érdeklődő látogatóknak. Ezen túlmenően azonban célul tűztük ki a vadon élő állatvilág megismertetését, a vadállomány és környezetének bemutatását, rámutatva a vad és a környezet kapcsolatára, továbbá, hogy az itt látottak alapján felkeltsük az érdeklődést a vad megbecsülése iránt. Az alapvető célkitűzés mellett segíteni szeretnénk az ifjúság nevelésében, az élővilág szemléltetésével az oktatásban, és lehetőséget szeretnénk nyújtani a természet és a vad fotózásához is” – olvashatjuk a Vadaspark első tájékoztató füzetében.
 
Az első években a fiatal erdőkben sikerült stabilizálni a szabadon is megtekinthető nagyvadfajok egyedeinek számát. 40–50 gímszarvas, 20–30 dámvad, 20–25 őz, néhány muflon és mintegy 200 vaddisznó élt a területen. 
 
Az évi százezres látogatószámmal szerzett tapasztalatok sokrétű fejlesztésre sarkallták a Vadasparkot. Az 1980-as évek első felében a vonzerő fokozását elsősorban újabb állatfajok betelepítése jelentette. Állatkerti segítséggel sörényes vadjuhok, valamint egy szikaszarvascsalád (kép) került a bemutató karámokba, a nyugati külső területen kialakított 14 hektáros karanténba pedig skót gímszarvasokat hoztak.
 
Sajnálatos módon többségük vandál pusztítás áldozata lett. A bejárat melletti vadbemutatókat ezért megszüntették, néhány apróvadfaj számára azonban a bejárat bal oldalán új, kőlábazatos kifutó épült. Ezek néhány éven át rókák, később, a hálós lefedés után különféle erdei és mezei madárfajok megismertetését is szolgálták.
 
Ebben az időszakban készült el a bekötőút teljes aszfaltozása, amely a gépjárművel való megközelítést már időjárástól függetlenül is lehetővé tette. Az aszfaltút végén a helyhez és az érdeklődők tömegéhez méltó bejáratot építettek, életnagyságú bronz szarvasbikaszoborral, kétoldalt pedig természeti szimbólumokat megjelenítő totemoszlopokkal.
 
A sokirányú feladatot jelentő fejlesztés és átalakítás időszakában a Vadaspark irányítását az erdészkerülethez tartozóan, ám önálló feladatként pár éven át az erdőgazdaság központi állományába sorolt vezető látta el. A kivitelezésben szükség szerint a kezelő erdészeti egység is részt vett, mely a parkfenntartást teljeskörűen végezte. A vad takarmányozása, egészségügyi felügyelete, esetenként mennyiségi szabályozása a vadgazdálkodási egység feladatát is képezte. 1982-ben tbc-fertőzöttség miatt szükségessé vált a szabadon tartott vaddisznóállomány teljes leölése. A 250–300 egyedre becsült mennyiségből mintegy 240-et sikerült terítékre hozni egy újabb, egészséges populáció kialakulásának érdekében.
 
Az 1980-as évek első felét értékelő beszámoló megállapítja: „Az éves átlagban mintegy 150 ezer főnyi látogatót figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a Vadaspark közmegelégedésre betöltötte és jelenleg is betölti alapvető feladatát. A kialakult törzsközönség a bizonyíték arra, hogy aki egyszer meglátogatta, az máskor is szívesen visszatér ide. A látogatók kétharmad része gyermek és diák, igen sok az iskolák által szervezett, csoportos látogatás.”
 
Az 1980-as évek elejétől minden májusban a Vadaspark szolgált helyszínül az ismét népszerűvé vált „madarak és fák napjának”. A megyei szintű, szakszervezeti szervezéssel lebonyolított rendezvény évente több tízezer látogatónak szerzett felejthetetlen élményeket.
 
A látogatók még szélesebb körű kiszolgálása érdekében az 1980-as évek közepén újabb fejlesztéseket végeztek. Elsőként, a legkisebbek örömére a cölöpvár készült el a Szilfa-tisztáson. A tervezett ívelt tartókra épített kilátó 1988-ban készült el. A 330 m tengerszint feletti alapmagasságú és 12 m-es kilátószintű kilátó a nagyvadkarámok szomszédságában emelkedik.
 
Szintén erre az időre fejezte be az apróvad-bemutatók építését a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Fő-építésvezetősége. A félkör alapú, páronként eltolva álló, középen gondozói helyiségekkel felszerelt építmények hangulatos egységet képeznek a főbejárattal és környezetével. A bemutatókban kezdetben különféle vízivad-egyedek, erdei ragadozó madarak, fácánok nyújtottak látnivalót, részletes bemutatásukat információs táblák kihelyezésével oldották meg. Az évtized végére hálózati telefonállomással szerelték fel a Vadaspark irodáját, amely a főbejárattal mellékvonalon állt összeköttetésben.
 
Az 1989. évi erdőgazdasági átalakuláskor új vezetővel, az újjászervezett Telki Erdészeten belül folytatta a munkát a Vadaspark szervezete. Ebben az időszakban néhány éven át nem voltak közvetlen, látványos fejlesztések. A szomszédságban, a Vadaspark egykori fejlesztési területeként számon tartott Júlia-majorban 1991-ben kirándulóközpont kiépítése kezdődött meg. A fejlesztési terület ezt követően, 1993-tól a ma is működő Sztrilich Pál Cserkészpark használatába került.
 
1992-ben a Vadaspark területe és közvetlen irányítása a Budapesti Erdészethez került.
Oldal nyomtatása