Dinó Park
 Árjegyzék
 
Rendezvények
 
nyomozás
Letölthető füzet
Hírlevél
Név:

E-mail:

Háziállatok
Házi nyúl (Oryctolagus cuniculus domestica – Rabbit)
A házi nyúl az európai üregi nyúl háziasított változata. A házi nyulat haszonállatként a húsa és a bundája miatt éppúgy tartják, mint házi kedvencként. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pl. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.
Szamár (Equus asinus – Donkey)
A házi szamár a lónál kisebb termetű s annál kisebb elterjedtségű, háziasított emlős a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez tartozó lófélék (Equidae) családján belül. A lóval keresztezett hibridje az öszvér. Mint a többi háziállaton, a házi szamáron is többféle színezetet figyelhetünk meg. A lovakon elég gyakran megfigyelhető tarka foltozás azonban alig fordul elő. Állítólag Kínában, a Santung tartományban találhatóak tarka szamarak. Egyebekben a színvariálás csak a vadszínnek egészen a fehérig való megvilágosodására, illetőleg a barnáig való megsötétedésére szorítkozik. A fehér szamárnak „csókaszeme” és világos patája van. A vadszamár világos, fehéres hasa azonban legtöbbnyire megmarad. Ha az éghajlat megkívánja, a házi szamár is – éppúgy, mint a ló – sűrű, lompos téli szőrt ölt, amely néha egylábnyi hosszúságot is elér.
 

Magyar tarka szarvasmarha (Bos primigenius taurus - Hungarian Pied)

Régebbi elnevezésével magyar pirostarka, egy kettős hasznosítású (tej- és hústermelő), Magyarországon kialakult marhafajta. Őshonos, törvényileg védett háziállataink közé tartozik. Színe sárga-piros-tarka. Élénk, jóindulatú állat. Átlagosan 607 kg élőtömegű, a tehén 600-700 kg, a bika 800 kg. 271 tejelési nap alatt 3208 kg tejet ad.

   
Házi kecske (Capra hircus – Goat)
A házi kecske háziállat, a tülkös szarvúak családján belül a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (Capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegény ember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.
 
Házi juh (cikta) (Ovis aries – Cikta sheep)
A juh vagy birka az ember által egyik legrégebben háziasított állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható. A juh kérődző állat, és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik.
 
Házi lúd (Anser anser domestica – Landes goose)
A házi lúd teste jól alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Feje és lába a kacsáéhoz hasonló, de csőre nem olyan lapos, mint a kacsáé, így kevésbé tudja kiszűrni a vízből a természetes táplálékot. Lábujjait úszóhártya köti össze. Csőrén az alsó és a felső káva vége is éles, hogy tőben le tudja csípni a legelő füvét. Tollazata egyszerű, dús, tömött, a hason és a mellen a fedőtollak alatt sűrű pihetollak nőnek.
 
Házi kacsa (Anas platyrhynchos domestica – Duck)
A házi kacsa vagy röviden kacsa a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce (vadkacsa) háziasított változata. Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet – „vad” színezetű példányokat is találunk. Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat.
 
Házi tyúk (Gallus gallus domesticus – Chicken)
A házi tyúk a bankivatyúk háziasított változata, amely a fácánfélék családjába tartozik. Gazdaságilag a baromfikhoz sorolják őket. Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztják az emberek. Mára számos tyúkfajtát kitenyésztettek. A kakas jellegzetes „kikirikí” vagy „kukurikú” hangja a terület megjelölésére szolgál, és ezt kukorékolásnak hívják. Többnyire reggel, napfelkelte előtt kukorékol a kakas, dél körül és este. A kakaskukorékolást a rómaiak időmeghatározásra használták; ha meghallották a kukorékolást, azt jelentette, hogy pontosan éjfél és napfelkelte között jár az idő. A kotyogás minden ivarérett tyúk szokásos hangkibocsátása, sokféleképpen értelmezhető; az a figyelmeztető, fenyegető, csalogató, hívó hangja, de ezt használhatja a tojásrakás általi fajdalom hangjaként is, csak mindig egy kicsit más árnyalatban.
 
Mangalica (Sus scrofa domestica – Pig)
A mangalica a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike, világhírű sertésfajta. Több típusa ismert, a szőke mangalica a leggyakoribb változata. Jól hasznosítja a táplálékot, kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas. A vörös mangalica a szőke mangalica és a göndör szőrű szalontai sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőkénél. A fecskehasú mangalica a szőke és a fekete mangalica kereszteződéséből jött létre, hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke változat. A fekete mangalica az ország déli részén volt jelentős. A szerémségi fekete sertés és a szőke mangalica kereszteződéséből jött létre, jobb ellenálló képességű, de gyengébb termelési tulajdonságú volt, mint a szőke változat. A 20. század elején kipusztult. A vadas mangalica igen ritka változat, elsősorban hegyvidékeken volt jellemző, valószínűleg a szőke mangalica és a vaddisznó véletlen kereszteződéséből jött létre.
 
Magyar racka juh (régebben hortobágyi racka juh, Ovis aries strepsiceros Hortobágyiensis - Racka sheep)
Régi magyar juhfajta, amely egyes elképzelések szerint a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi birkapásztorok meghatározó állata volt, mára azonban a magyarországi összállományban a többi hagyományos fajtával (cigája, cikta) együtt sem tesz ki 5%-ot példányszámuk.
Egyedülálló különlegessége a mindkét nemre jellemző, V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarv, amely valószínűleg mutációt követően jött létre, és szelekció eredményeként terjedt el.
Jövőbeni bioélelmiszerként való felhasználására már lépések történnek. A fajta jó tejelőnek számít, a bárányok választása után kb. 60 liter tejet ad. tejét feldolgozzák, legtöbbször sajtokat készítenek belőle. A racka általában tél végén, tavasz elején ellik, többnyire egy bárányt.
Jelenleg főleg genetikai tisztaságának megőrzése miatt tenyésztik, egyre több helyen látható mint turistalátványosság.
 
Pézsmaréce (Cairina moschata – Muscovy Duck)
A pézsmaréce, másképpen pézsmakacsa, népies nevén némakacsa a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék családjába tartozó faj. A pézsmakacsák fején jellegzetes, vöröses színű, húsos kinövések láthatóak, arcuk pedig csupasz.
A néma kacsa azért is népszerű, mert – mint népi neve is mutatja – igen halk. Leginkább sziszeg, néha morog és csendesen hápog. Kárpótlásul változatos metakommunikációs eszközöket használ: kattotatja a csőrét, rázza a fejét, felfújja magát, billegeti a farkát stb.
A pézsmaréce tojója a vadonban faüregekbe, gödrökbe rakja tojásait.
A pézsmaréce vadon élő állománya nem veszélyeztetett, háziszárnyasként pedig egyre gyakoribb.
 
Kutya (Canis lupus familiaris – Dog)
A kutya vagy eb ujjon járó ragadozó állat, a farkas háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely latin nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.
 
Házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus – Domesticated turkey)
A házi pulyka őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka. Hazánkba a török közvetítéssel került a 16. században, és indiai tyúknak hívták. II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a milánói herceg követének írt. A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. Dél-Magyarországon és Boszniában pedig a harmadik változat volt kedvelt, a rézpulyka. A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat.
Magyarországi fajtái védettek.

Oldal nyomtatása