Hírlevél
Név:

E-mail:

 
TÁMOGATÓINK
Madarak
Pusztai sas (Aquila [rapax] nipalensis – Steppe eagle)
Európa keleti részén, Ázsia sztyeppvidékén költ. Telelni Irak és Irán irányában Szudánig vonul. A sík, fátlan vidéket kedveli. Elsősorban ürgéket eszik, más rágcsálókat és madarakat csak kisebb számban fogyaszt. A tojó ágakból a földre építi fészkét. A fészekalja 2 tojásból áll, melyen 45 napig kotlik. A kikelt fiókák még 60 napig a fészekben tartózkodnak, táplálásukban mindkét szülő részt vesz. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Magyarországon csak kisszámú hitelesített előfordulása ismert.
 
Egerészölyv (Buteo buteo – Common buzzard)
Az egerészölyv a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Kerítéskarókon vagy oszlopokon ül, illetve a felszálló légáramlatokon kering. Nyávogáshoz hasonló kiáltásokat hallat. Fákra vagy sziklapárkányra gallyakból építi fészkét. Általában az előző évi, maga építette fészkét használja újra. Miután mindig kijavítja vagy megmagasítja, idővel fél méter magas, akár 80 cm átmérőjű várak is létrejöhetnek. Az ölyvek száma is erősen függ a pockok, egerek számától. A költés alatt és a következő néhány napban a hím hordja a táplálékot a fészekhez. Amikor a fiókák első fedőtollai kibújnak, mindkét szülő vadászni indul.
 
Uhu (Bubo bubo – Northern eagle owl)
Az uhu vagy nagy fülesbagoly a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Európában és Ázsiában él. Kerüli az emberi településeket, a nehezen megközelíthető sziklás, szakadékokkal szabdalt területeket kedveli, amelyet elszórt fák borítanak. Éjjeli ragadozó, nappal sziklarésekben, fák üregében pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül a nyulakat is zsákmányul ejti. Nagy termete lehetővé teszi akár más baglyok, őzgidák és rókák elejtését is. Magyarországon fokozottan védett!
 
Macskabagoly (Strix aluco – Tawny owl)
A macskabagoly a madarak osztályának a bagolyalakúak rendjéhez, a bagolyfélék családjához tartózó faj. Nevét alkonyatkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Erdőkben, megművelt területeken, nagyvárosokban egyaránt előfordul. Monogám faj, a párok élethosszig kitartanak egymás mellett. Kevés esetben azonban megfigyeltek poligámiát is. A legváltozatosabb helyeken fészkel: faodvakban, kéményekben, templomtornyokban, varjúfészkekben. A költésben és a fiókák felnevelésében mindkét szülő szerepet vállal.
 
Erdei fülesbagoly (Asio otus – Long-eared owl)
Erdőkben, ártéri erdőben és mezőgazdasági területek közelében él. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Leshelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, mert az általuk előszeretettel használt varjúfészkek ekkor ürülnek meg. A fészekaljában 5-6 fehér tojás található, ezeken 27-28 napig kotlik a tojó, miközben az eleséget a hím hordja.
 

 
Gyöngybagoly (Tyto alba – Barn owl)
Az Antarktiszon kívül minden földrészen megtalálható. A nyílt terepeken, illetve erdőszéli területeken szeret vadászni. Óriási elterjedési területén kívül többfelé is betelepítette az ember, mivel kiváló rágcsálóirtó. Lakott területeken és környékükön fészkel. Szívesen beköltözik templomtornyokba, elhagyott istállók, házak padlására. Fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 27–34 napig kotlik.
Szajkó (Garrulus glandarius – Eurasian jay)
Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos erdők vagy fenyvesek vannak. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat, az apró rágcsálókat, és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak.
 
Szarka (Pica pica – Common magpie)
Előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat, ezért a népi folklórban mint „tolvaj szarka” él. Megtanítható az emberi beszéd utánzására. Az egyetlen madár, amelyről tudott, hogy képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak.
 
Holló (Corvus corax – Raven)
A közönséges holló több ezer éve él együtt az emberrel. Olyannyira alkalmazkodott, hogy számos területen mint kártevőt tartják nyilván. Alkalmazkodásának sikerességét mindenevő életmódjának köszönheti. A természetben a legfőbb táplálékát a gabonamagvak, bogyók, gyümölcsök és apró állatok jelentik, de hihetetlenül ügyesnek bizonyult egyéb opportunista táplálékszerzési módokban is. Minden alkalmat megragad a táplálék megszerzésére, legyen az akár döglött állat, rovar vagy konyhai hulladék.
 
Tőkés réce (Anas platyrhynchos – Mallard)
Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse. Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízi vad.
 
Fürj (Coturnix coturnix – Quail)
A fürj a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. A fürjek tavasszal, április végén/május elején érkeznek, az őszi vonulás augusztus végén indul és szeptember végén, október elején fejeződik be. Kisebb társaságokban a földön futva és rövid távolságra repülve szokott vonulni. Vonuláskor a szeles idő sokat elpusztít közülük. Tápláléka a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabonamagvakat is összeszedi, ezzel kárt nem tesz, rovarirtással viszont nagy hasznot hajt.
 
Fácán (Phasianus colchicus – Pheasant)
A fácán a madarak osztályának tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj. Hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék. Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében már a múlt század elején is nagy volt a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácántenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.
 
Kacagó gerle (Streptopelia risoria – Barbary dove)
A kacagó gerle a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Nevét onnan kapta, hogy olyan hangot hallat, mintha valaki nevetne. Északkelet-Afrika és India területén honos, de nem tévesztendő össze a balkáni gerlével. Kultúr- és gyomnövények magvaival táplálkozik.
 
Örvös galamb (Columba palumbus – Common wood-pigeon)
Az örvös galamb a madarak osztályának galambalakúak rendjéhez és a galambfélék családjához tartozó faj. A költési időn kívül nagy csapatokban él. Gyom-, gabonamagvakkal és a tölgy makkjával táplálkozik. Megfelelő körülmények között állandó, de rövid távra vonul.
 
 
Balkáni gerle (Streptopelia decaocto – Eurasian collared-dove)
A balkáni gerle a madarak osztályába, ezen belül a galambalakúak rendjébe és a galambfélék családjába tartozó faj. A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.
 
Oldal nyomtatása